Az én fám. 8. rész

A Bükkben kb 100 millió fa van. Egy közülük az enyém. Ő már régóta tudja. Megvárt. Volt ideje. Nagyon rossz állapotban van. Már halálra ítélték. Testének jelentős részét elvesztette. Korhadt törzsét kézzel lehet morzsolni. De minden törvényt felülírva újra és újra kihajt. Nem adja fel. Honnan meríti az energiát ? Mi a célja ? Jobb a nyomorúságos élet, mint a bölcs elmúlás ? Szégyenfolt, vén tuskó, segélykiáltás, vagy a túlélés hirdetője, fenséges matuzsálem, félelem övezte öreg uralkodó ? Nem tudom másnak milyen. Én úgy látom, ahogy nekem mutatja magát. Tiszteletet parancsoló csendes harcos, ki bölcsen viseli sorsát. Fájdalmáról senkinek nem beszél. Jelenlétét messziről érzem. Tudom hogy várt. Ki tudja mióta ? Mások talán már rég feladták volna. De hűséges volt és kitartott. Engem várt. Nem tartozik senkinek. Nekem mégis adott. Erejének utolsó morzsáit szórja. Hálásan fogadta azt az üveg vizet amit vittem neki. Bár ez csak jelképes volt de ebből is erőt merített.Csak egy lehetőség van. Küzdelem, tovább, ki tudja meddig ? A fák állva halnak meg.Nem mondom meg hol található. De aki ismeri az erdőt, tudja hol van. Ott van, pontosan ott, ahol lennie kell.Fogunkmég találkozni