Az én Fám. 37.rész
-Régen v
oltam itt. -Ti azt mondjátok régen. Mert méritek, számoljátok az időt. Mire jó ez ? Tudom, meg akarsz felelni. Mindent meg akarsz csinálni. Hogy jó legyél, elismerjenek. Persze ha eljössz az erdőbe, ha eljössz hozzám, nincs feladatod, nem sietsz. Idő, ó bárcsak ne lenne, vagy ha néha megállna, legalább lelassulna. Csak most, csak egy kicsit. Hogy maradhass, maradhass még ! Jó hogy itt vagy, vártalak, tudtam hogy jössz. Bár én mindig veled vagyok. Tudod én egy helyben állok. De nekem nincs távolság. Ott vagyok ahol akarok, ott vagyok mindenhol.
-Hoztam vizet.
-Nem számolom a napokat. Csak teszem a dolgom. Mióta kivívtam királyi címemet. Nap mint nap. Őrzöm a pontot. De bármikor elmehetek. Megszilárdult lelkemet mindenki látja. Sokan járnak erre, kicsit mulattat, azt hiszik épp erre akartak jönni. Hát persze, pont erre. De a vonzerőt nem érzik. A víz. Messziről hoztad, cipelted, nagyon jól esik. Köszönöm. Igazán értékes friss forrásvíz.
-Jól nézel ki.
Törzsére alig merek ránézni, több helyen egyszerűen keresztül látni. Belseje szinte már nincs is. Felső része már régen elszáradt, tavaly le is dőlt. Az életerő egy új, oldalsó koronát fejlesztett ki. Legyengült, szétfoszlott törzse meddig fogja bírni ?
-Ne félts engem. Száz és száz évet éltem. És még százat fogok. Suhónak is mondtam, megbeszéltük. És tudod, segítenem kell neki. Sokat harcol, de mindig győz. A magas hegyen ő lesz a király. Ha ő nincs, ma már én sem vagyok. Ő mentett meg. Tartozom neki. Sokat beszélgetünk. Éjjel a felhőket tologatjuk, szelet csinálunk, hideget, süniket keresünk, rókát. A felkelő napnak tisztelgünk. A meleget szeretjük, a hideget bírjuk. Sosem unatkozok, boldog vagyok.
-Eljövök még
-Amikor csak akarsz. Én itt vagyok. Sok dolgom van de nem sietek. Nekem minden belefér. Már megindítottam a rügyeket. Madárkák ugrálnak rajtam. Virágok nyílnak körülöttem, már zöldell a fű. Új tavasz jön. A hosszú nappalok,csillogó éjszakák. Már alig várom. Gyere el ! Ha van időd, gyere el ! Ha nincs, akkor is gyere, adok neked.