Az én fám. 23.rész.

Tudtam hogy történt valami. Nem akartam arra menni. Csak vittek a lábaim. Pontosan oda. Sötét felhők kísértek. A kivégzőosztag katonái. Néhány napja, talán pár órája történt. Legyengült testén kegyetlenül gázoltak át. Egy újabb csapás. Ki tudja hányadik ? A hosszú évtizedeken át tartó erő már a múlté. A korona lehullott. Ölelő karjai a földön hevernek. A király meztelen. A sűrű levegő nem mozdul. A környező fák némán rettegnek. Hogyan tovább ? Az oldalán rügyező gyenge ágacskák kétségbeesetten hozzák remegő hajtásait. Igen, vagy nem ? Feladjam ? Már nagyon fáj ! Tudok már mindent. Itt születtem és boldogan éltem. De van még egy feladatom. Az utolsó. Egyedül kell befejeznem. Senki nem halhat meg helyettem. A te fád voltam és neked adtam amit tudtam. Menj tovább. Lesz egy másik fád. Vigyázz rá ! Hozzám ne gyere többé.