Az én Fám. 7.rész. Az első találkozás
Észrevettél. Már messziről észrevettél. Láttam. Bekerültem a látómeződbe. A retinádon kitörölhetetlen égő pöttyöt hagytam. Tekinteted újra visszatér. Újra és újra rám nézel. Szemedben hunyorog a kérdés. Szabad, szabad rá néznem ?
- Ő az Igen, Ő ! De ki az az Ő ? Mintha engem nézne, nem lehet, nem ! A legszebb ruhájában van, zizegő levelek, a tekintet ! Engem néz ? Óh ! Egymásba csavarodó délceg karjai az eget karcolják. Mily fenséges, nem tudlak benézni, nem,, nem merem. Harmonikus elegancia, a tökéletes egyensúly. De szép, Ó, láthatok ilyet ? Nem mehetek közelebb, nem illik, idegen vagyok, tisztelnem kell, ez az ő otthona.
-Nem látsz, mi történt ? Lépteid lassulnak, nehezednek. Mintha megfordult volna a mágnes. Idáig vonzott, most taszít ? Tudom, kérdéseid vannak. Én igazán tudom. Hisz én választottalak. Én már nagyon régen várlak.Te meg csak egyszer megérkeztél, de nem véletlenül. Ide jöttél, ha nem is tudtad miért. 
-Látnom kell, Látnom kell valamit, ezért jöttem. De mit láttam eddig, láttam-e valamit ? Ez az, ezért jöttem, ezért nem láttam eddig semmit. És ezért oly nehezek a lábaim. De miért van ilyen melegem ? Megvan ! Értem ! Ő, valakinek a fája. Igen, szerencsés ember. Talán nekem is lehet egy fám, a sok közül, talán nekem is jut egy. Igen, nekem is van, meg fogom keresni.
-Nem mersz közelebb jönni. Bár meg-meg állsz, hogy maradhass, és nézhess, nem tudhatod még. Lassan elkanyarodsz. Gondolkodsz, emészted. Valamit leejtesz a földre. Ha-ha, jó trükk, eljátszod hogy észrevetted. Vissza kell jönnöd érte. Egy darab cérnáért ? Vagy hogy újra megnézhess ? Hogy elkezdj hinni ? Jól van, engem nem csaphatsz be. Menj ! Vidd magaggal a képet, a barátságot, a reményt az elhatározást, az erőt. Igen, mégis csak adtam neked valamit. Menj ! Nem kell újra és újra visszanézned. Nem szaladok el. Én itt vagyok, itt az otthonom. Itt leszek akkor amikor újra jössz. De ekkor már úgy fogsz jönni mint a hazatért katona. A barátság nem egyszerű. Egész életre szól, és még azon túl is. Jól kell választanod. Én már választottam. Menj ! Menj, és keresd meg a fádat ! És legyél nagyon biztos benne. ! Legyél nagyon biztos, hisz örökre szól. Én tudom.. Én már biztos vagyok benne. Mire hazaérsz, már te is tudni fogod, és elfogadod. Tudni fogod hogy neked is van egy fád, és az én vagyok ! Várlak, barátom.