Mészégetés
283 megtekintés
Mészégetés a Bükkben
Nehéz fizikai munka, bár egy letűnt, csodálatos mesterség, ami a Bükkben több mint 600 éven keresztül biztosított szerény megélhetést a hegylakóknak. Az összetett folyamat a jó minőségű és 
megfelelő mennyiségű, optimális szemnagyságú mészkő beszerzésével indult. A biztonságos környezet kiválasztása után földmunkára is szükség volt, hiszen a tűzteret a földbe kellett süllyeszteni, és a várható nagy hőmérsékletre való tekintettel tufakővel kellett kibélelni, ami a hőveszteség visszaszorításában is fontos szerepet játszott. A körkörös tűztér fölé mészkövet halmoztak ami kupolát képezett az égéstér fölött. A 2-3-400 kg mészkőboltozat kialakítása jelentette a legnagyobb szakértelmet kívánó munkafolyamatot, ahol figyelembe kellett venni a statikai szerkezetet, a minél gazdaságosabb hőkihasználást és a mészkő minél nagyobb százalékban való standard átégését. Az építmény megalkotása után begyújtották a kis kemencét, és egy jól meghatározott ütemben - fatüzeléssel - addig növelték a hőmérsékletet, amíg a belső rétegek megközelítették az 1000 fokot. A mészkő ezen a hőn már fehéren izzik és átalakul égetett mésszé. A 3-4 napig tartó műveletet folyamatosan felügyelni kellett, miközben a több mázsa alapanyagból kb 50 % értékesíthető építőanyag keletkezett. Valószínű hogy a vegyi folyamat kémiai képletét nem is ismerték, miképpen a CaCO3 mészkő átalakul CaO égetett mésszé, CO2 távozása mellett, aminek pikantériája hogy a folyamat reverzibilis, tehát visszafelé is végbemegy, így meg kellett oldani az égéstermék elvezetését / CO2 /, másrészt a késztermék megóvását a levegőtől, ami inkább abból állt hogy minél gyorsabban el kellett adni. Ezzel ugyan nem volt probléma, viszont a történelem nem emlékezett meg olyan mesterekről akik ebben gazdagodtak volna meg.
megfelelő mennyiségű, optimális szemnagyságú mészkő beszerzésével indult. A biztonságos környezet kiválasztása után földmunkára is szükség volt, hiszen a tűzteret a földbe kellett süllyeszteni, és a várható nagy hőmérsékletre való tekintettel tufakővel kellett kibélelni, ami a hőveszteség visszaszorításában is fontos szerepet játszott. A körkörös tűztér fölé mészkövet halmoztak ami kupolát képezett az égéstér fölött. A 2-3-400 kg mészkőboltozat kialakítása jelentette a legnagyobb szakértelmet kívánó munkafolyamatot, ahol figyelembe kellett venni a statikai szerkezetet, a minél gazdaságosabb hőkihasználást és a mészkő minél nagyobb százalékban való standard átégését. Az építmény megalkotása után begyújtották a kis kemencét, és egy jól meghatározott ütemben - fatüzeléssel - addig növelték a hőmérsékletet, amíg a belső rétegek megközelítették az 1000 fokot. A mészkő ezen a hőn már fehéren izzik és átalakul égetett mésszé. A 3-4 napig tartó műveletet folyamatosan felügyelni kellett, miközben a több mázsa alapanyagból kb 50 % értékesíthető építőanyag keletkezett. Valószínű hogy a vegyi folyamat kémiai képletét nem is ismerték, miképpen a CaCO3 mészkő átalakul CaO égetett mésszé, CO2 távozása mellett, aminek pikantériája hogy a folyamat reverzibilis, tehát visszafelé is végbemegy, így meg kellett oldani az égéstermék elvezetését / CO2 /, másrészt a késztermék megóvását a levegőtől, ami inkább abból állt hogy minél gyorsabban el kellett adni. Ezzel ugyan nem volt probléma, viszont a történelem nem emlékezett meg olyan mesterekről akik ebben gazdagodtak volna meg.Ezek is érdekelhetnek...
A legfrissebb publikált írásaim
Az 560*-as számú barlang. Ék-rés
Az ék nem hasítja szét a sziklát
