Az Őskohó

A Garadna-völgyben láthatjuk a már-már végleg megsemmisült, de időben felújított vasolvasztót. Az ország első nagyolvasztóját 1770-72-ben Ómassán építette Fazola Henrik, a rendkívül ügyes lakatosmester. A nagy beruházást, a minőségi munkáiból szerzett vagyonából szinte teljes egészében maga fedezte. A kezdeti lendületet nagyban segítette hogy 1770-ben Mária Terézia aláírta a Diósgyőri Vasgyár alapítólevelét. Az olvasztómű üzembe helyezésével egyidőben már nyitottak is a hámorok a vas feldolgozására. A vas, és főleg a minőségi acél azonban nem ilyen egyszerű módon készül. A mai modern nagyolvasztók is bármilyen kiválóan előkészített betétanyagokat is használva "mindössze" nyersvasat képesek előállítani, ami az acélgyártás kellő alapanyaga. A Fazola-kohókból csapolt nyersvas emellett még sok salakot, zárványt is tartalmazott, szivacsos szerkezetű volt, önmagában semmire sem használható. A hámorok viszont még ezt is megoldották és nem győzték kielégíteni az igényeket. Kerítések épületdíszek, ekevasak és egyéb mezőgazdasági elemek, szegek, csavarok,használati tárgyak, később bányatámok és bányász-gépész elemek, vasúti sínek, és az örök sláger a fejsze, kalapács, hasítóék, meg persze a lópatkó. Henrik kiváló szakember léte mellett nagy üzleti érzékkel is rendelkezett, és sokat köszönhetett gyönyörű feleségének. Tekla asszony mindenben segítette őt és bátran kijelenthetjük hogy Fazola Henrik volt talán Magyarország és Borsod megye tekintetében mindenképp az első iparmágnása. A Bükkben talált kevés és gyenge minőségű vasércet egyre inkább upponyi, parádi, rudabányai bányákból kellett pótolni. A nagy szállítási költségek vagyonokat emésztettek fel. Az óriási munka pedig Henrik egészségét. Mindössze 49 évet élt. Ekkor mindössze 5 éves volt fia Frigyes, aki apja nyomdokait követve kohómérnöki diplomát szerzett a mai napig legendás hagyományokkal rendelkező Selmecbányai Kohászati és Bányászati Akadémiám, ahonnan már acélgyártási ismeretekkel felvértezve jött vissza. Apjához méltó zsenialitása hamar megmutatkozott. 1813-ban helyezte üzembe a még most is látható őskohót, az ő tervei alapján létesült a Hámori-tó, nyereségessé tette az addig vegetáló Diósgyőri Vasművet, az acélgyártást minőségi fokra emelve. Később ő lett a Vasmű első említésre méltó igazgatója. A Fazola család életútja elismerésre való, gondoljunk csak bele, korát megelőzve mindezt a XVIII. sz.-ban vitték végbe. Az ómassai őskohó köveiből iskola épült, az újmassai kohó rekonstruált változata hazánk talán legjelentősebb ipari műemléke.