select bkb_frontoldalimenu.did as menu_did,bkb_frontoldalimenu.fomenu_did as menu_fomenuje,bkb_frontoldalimenu.megnevezes as menu_megnevezes,bkb_frontoldalimenu.weburl as menu_url,(select count(did) from bkb_frontoldalimenu where fomenu_did=menu_did) as almenuszam from bkb_frontoldalimenu where allapot='1' order by sorrend asc
Mélység és magasság. Megmászhatatlan csúcsok. A Nap sugarai szikraként pattannak szét az éles kőpengéken. Apró neszek, koppanás, a repedések sarkaiból szabaduló metsző sikolyok. A halálos sebek lassan gyógyulnak. A szívét elvitték, de sohasem győzték le. Fájdalmában soha nem látott szépségét mutatja. Az élet lassan költözik vissza. A semmiből kellett újrakezdeni. A pusztulásra ítélt magoncok saját sírjukat ássák. A repedéseken lefutó gyökerek nem fognak talajt. Önfeláldozó generációk sora, pár évszázad, és talán. A sziklákon felhalmozódó korai forróságot örömmel fogadja az otthont találó gyíkok serege. A lépcsők talapzata marsbéli táj. Mint végtelen mohaszőnyegen nyugvó kozmikus meteorraj pusztító zápora. Szabad-e rálépni ? Vagy csak szemünkkel fürkésszük ? Láthatunk-e valaha ilyet ? Itt-ott karcsú nyírfák vigyáznak a töltésekre hófehér törzsükkel. Hogyan találtak ide ? 30 méteres lépcsők. 5-6 szinten. Egyre feljebb és feljebb. Lassan de biztosan. Észak felé elénk tárul a szemközti oldal. Magos-kő, Három-kő, Sólyom-kő, Köpüs-tető, és a végtelen erdő. A távolság csak egy gondolat. A tér hatalmas. És a tiéd. Az idő nem számít. A sugárzó energia beteríti a fennsíkot. Bármennyit elvehetsz belőle. Az ember elvette, a természet visszaadta. Bőségesen. Az egyensúly a másik irányba billent. Szép ez a nap.
